Már túl is vagyunk a nyár felén és ezzel együtt, nap mint nap olvashatunk hőhullámokról,extrém hőségről, és néha intenzív esőzésekről. Egyre több cikk foglalkozik a hazánkat érintő szárazsággal és a gazdák ebből fakadó termelési kihívásával. Ezen a ponton pedig mindig megjelenik a Homokhátság elsivatagosodásának problémaköre is. Mi sem tudunk elmenni mellette, hiszen első kézből tapasztaljuk azt, hogy mennyire komoly nehézségek elé állít bennünket is. Nehézségek alatt pedig

(Fogadjátok szeretettel Zoli írását arról, hogyan gondolkodunk a gazdálkodásról és a talajról.) Alapvetően én, a gazdaság vezetője növénytermesztőnek tartom magam. Bár nagymamám még klasszikus paraszti gazdaságot vezetett, ahol mindig sokféle állat volt jelen, én már a modernizáció és a „könnyebb út” felé indultam, így sokáig kizárólag növénytermesztéssel foglalkoztam. A klímaváltozásnak van egy furcsa pozitív oldala is: gondolkodásra kényszerít bennünket. Én is addig próbált

Egyre gyakrabban találkozunk a „regeneratív mezőgazdaság” kifejezéssel. Nem véletlenül! A hagyományos mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben hatalmas mennyiségű élelmiszert termelt – de ennek bizony ára volt: kimerült talajok, csökkenő biodiverzitás, egyre gyakoribb aszályok. A regeneratív mezőgazdaság erre próbál választ adni, méghozzá egy teljesen más szemlélettel. Nem csak arról szól, hogy „kevesebb vegyszert használunk”. Hanem arról, hogy aktívan javítjuk a talajt és a körny